Fejes István okl. gépészmérnök, ügyvezető igazgató, MaHill ITD Kft.:

Fenntartható építés - építési és bontási hulladék újrahasznosítás

Korunk egyik meghatározó társadalmi-gazdasági kihívása a fenntartható fejlődés megvalósítása. A fenntartahtó fejlődés követelményének megfelelően úgy kell kielégítenünk folyamatosan növekvő jelenkori igényeinket, hogy ezzel ne korlátozzuk a következő generációk fejlődési lehetőségét, megőrizzük számukra a pótolhatatlan környezeti értékeket.
Az építőipar mint jelentős energia és természetes nyersanyag fogyasztó, szennyező és hulladéktermelő kiemelt környezetvédelmi jelentőséggel bír, egyúttal mint a gazdaság fejlődését jellemző húzóágazat is fontos szerepet játszik a társadalmi fejlődési folyamatokban.
Az építőipar számára a fenntartható fejlődés olyan üzleti-működési stratégiák bevezetését jelenti, melyek kielégítik a vállalkozás mai fejlődési szükségleteit, ugyanakkor segítenek megőrizni az emberi és természetes erőforrásokat a jövő számára. Mindez komplex gazdasági, társadalmi és környezeti áttekintést valamint tudatos környezetvédelmet és erőforrás-gazdálkodást követel az iparág egészétől.

A fenntartható fejlődés szempontjából az egyes anyagok, termékek, szolgáltatások teljes életciklusát vizsgálni kell, a nyersanyagok kitermelésétől a megsemmisítése során keletkezett hulladék elhelyezéséig. A vizsgálati szempontok kiterjednek a termék életciklusa során keletkező összes zaj- és porkibocsátásra, energiafelhasználásra, az ökológiai rendszerre gyakorolt hatására, lég-, víz- és talajszennyezésre, a globális felmelegedéssel való összefüggéseire, stb.

Az íly módon átgondolt építési technológiák alkalmazásával valósítható meg az épületek életciklusának egészére kiterjedő fenntartható építés, melynek főbb szempontjai:
a rendelkezésre álló nyersanyagok jobb kihasználása,
kisebb környezeti terhelést okozó gyártási és építési technológiák,
jobb termék-tulajdonságok,
a flexibilitást és újrahasznosíthatóságot szem előtt tartó tervezési eljárások,
energiatakarékosság az épületek építése és használata során,
környezetbarát bontási eljárások alkalmazhatósága.

O A fenntartható építés szempontjainak elfogadtatása és bevezetése a napi szakmai gyakorlatba a fenti elméleti megközelítésnél sokkal kézzelfoghatóbb intézkedéseket követel. Az elsődlegesen makrogazdasági célokat szolgáló fenntartható építés bevezetése nem hagyatkozhat az iparág gazdasági szereplőinek egyéni belátására és a mikrogazdasági környezetük által motivált döntéseikre. Olyan központilag irányított preferencia- és szankció rendszer felállítása szükséges amely képes a makrogazdasági célok elérését mikrogazdasági szintig lebontott szabályozással lehetővé tenni.
A szabály-alkotás egyik legsürgetőbb feladata a környezeti szempontból legnagyobb potenciális veszélyt jelentő építési és bontási hulladékok kezelésének szabályozása.

Az építési és bontási hulladékok kezelését illetően hazánkban jelenleg még mindig a korábbi gyakorlat továbbélése a meghatározó, azaz az építési és bontási hulladékokat szemétként kezelik, és a kommunális szilárd hulladékokkal azonos módon hulladéktárolóba hordják vagy illegálisan leszórják, pedig műszaki szempontból nem szükségszerű ezen hulladékok lerakóhelyi deponálása vagy megsemmisítése. Az építési és bontási hulladékok ugyanis nagyrészt újrahasznosíthatók, értékes másodlagos nyersanyagforrást jelentenek az építőipar és az egyéb feldolgozó iparágak számára.

Az építési és bontási folyamatok során keletkező hulladékfajták újrahasznosíthatósága ugyanakkor eltérő mértékű. Ezért az építési és bontási hulladékok hatékony újrafelhasználásához és a minőségi másodnyersanyagok előállításához elengedhetetlen a hulladékoknak a keletkezés helyén történő előválogatása (az építés folyamán keletkező hulladékok szelektív építéshelyi gyűjtése, illetve a szelektív bontás), elkülönített szállítása és ezt követő szelektív tárolásuk. Az építési és bontási hulladékok újrahasznosításának tehát szerves részét képezi az építés során keletkező hulladékok ellenőrzött kezelése, illetve a tervszerű, ellenőrzött bontás.

Az építési tevékenység tervezésének részét kell, hogy képezze a várhatóan keletkező hulladékok mennyiségének meghatározása, míg a bontást megelőzően szükséges a bontandó építmény előzetes műszaki felmérése. A bontást megelőző felmérés kiterjed a bontásra kerülő anyagok újrahasznosíthatóságának megállapítására, a szelektív bontás szempontjából történő osztályozására, az anyagok és a környező talaj esetleges szennyezettségének megállapítására, valamint a bontási technológia meghatározására. A szelektív bontás műszaki követelményeit a hulladékok bontást követő újrafeldolgozása kell, hogy meghatározza. Ennek megfelelően kerülendők a teljes építményen alkalmazandó gyors, rombolás jellegű bontási eljárások. A bontást úgy kell végezni, hogy a különbözű hulladékfajták jól elkülönítve a megfelelő gyűjtőkonténerekbe kerüljenek, majd ezek elszállítása biztosítható legyen a megfelelő feldolgozó (tároló) helyekre.
O Ennek érdekében a lépcsőzetes bontási módszer a kívánatos:
1. Az újrafelhasználható, értékesíthető alkotórészek leszerelése (pl. nyílászárók, épületgépészeti elemek);
2. Azon újrahasznosítható anyagok vagy veszélyes hulladékok eltávolítása melyek nem kapcsolódnak szervesen az építményhez (pl. azbeszt tartalmú tetőhéjalat, csővezetékek);
3. Az építményhez szervesen kapcsolódó újrahasznosítható anyagok vagy veszélyes hulladékok eltávolítása (pl. ajtótokok, hőszigetelő anyagok);
4. Az építmény teherhordó szerkezetének lebontása;
5. A teherhordó szerkezet részét képező, de a szerkezet meghatározó anyagától eltérő kezelést igénylő hulladékok kinyerése;
6. A talajszint alatti építményrészek elbontása, a szükséges földmennyiség kiemelése.

A szelektív gyűjtés illetve bontás, szállítás és tárolás során a későbbi kezelés és hasznosítás előkészítése szempontjából célszerű az alábbi hulladékfajták elkülönítése:

kitermelt talaj és kőhulladék
biohulladék (az építési helyen kiirtott növényzet)
betontörmelék
aszfalttörmelék
fahulladék
műanyaghulladék
fémhulladék
ásványi eredetű építőanyag hulladék (beton, tégla, kerámia, szigetelőanyagok)
vegyes építési és bontási hulladék (konténer hulladék)
csomagolási hulladék (csomagolóanyagok)
veszélyes hulladékok

A szelektív gyűjtést követően a hulladékok kezelése az alábbiak szerint történhet:

osztályozás, válogatás
visszanyerő feldolgozás (újrahsznosítás, újrafeldolgozás)
deponálás
veszélyes hulladékok ártalmatlanítása

A hulladékkezelés gyakorlati megvalósításának megteremthetősége érdekében elengedhetetlen, hogy az építési és bontási tevékenység során keletkezett hulladékok elszámolási kötelezettsége az építési és bontási engedélyezési eljáráshoz kötötten szabályozott és számonkérhető legyen.
A tényleges újrahasznosítás megvalósításához pedig további szabályozási intézkedések kellenek, meg kell teremteni a másodlagos építési nyersanyagok újrafelhasználásának műszaki irányelveit és ki kell dolgozni az építési és bontási hulladékok feldolgozásának és felhasználásának gazdasági ösztönző rendszerét.
Az építési és bontási hulladékok újrahasznosításának és az így nyert másodnyersanyagok értékesítésének rendszere piaci körülmények között kell hogy működjön. Ennek megfelelően az érintett gazdálkodó szervezetek, az építést vagy bontást végző vállalkozó, az újrafeldolgozó üzem működtetője, illetve a másodnyersanyag felhasználójának szabad gazdasági döntései határozzák meg az újrahasznosítás gyakorlati megvalósulását.
A törvényi, rendeleti szabályozás nem közvetlen ráhatással hanem a piaci körülmények célirányos befolyásolásával érheti el a társadalmi szinten kívánatos célok teljesülését.
Makrogazdasági szinten vizsgálva a szabályozás hatását, amennyiben döntően a lerakóhelyi díjak emelésével mozdítják elő az újrahasznosítást akkor a hulladék tulajdonosa fizeti meg a hulladék újrafeldolgozásának költségét - ez egybevág a környezetvédelmi törvény szellemével, illetve rokon a környezetvédelmi termékdíj fogalmával.
Kívánatos tehát mindenekelőtt az építési és bontási hulladékok hulladéklerakóhelyi elhelyezési minimál díjtételeit országos érvényűen meghatározni oly módon, hogy azok a hulladékok újrahasznosító telepi leadásának irányába ösztönözzék a hulladék termelőket, azaz az építést vagy bontást végző vállalkozót illetve az építmény tulajdonosát, ezzel egyúttal alapot teremtve az újrahasznosítás infrastruktúrájának kialakulásához.
Az elszámolási kötelezettség következetes számonkérése révén ugyanakkor elejét lehet venni a megnövelt hulladéklerakóhelyi díjak által kiváltott illegális lerakásnak.

A fenntartható építés tényleges gyakorlati megvalósíthatóságához annak valamennyi elemét hasonlóképpen meg kell vizsgálni és alkalmazni az építési és szabályozási gyakorlatra. Ehhez a fenntartható fejlődés elveinek fokozatos és folyamatos megismerése és elfogadása, nyitottság és felelős gondolkodás szükséges a szakma minden szereplőjétől.

vissza>>