Főoldal

Referenciák
Küldjön e-mailt!
Küldjön e-mailt!
    | M a g y a r |    Magyar nyelvű oldal              | E n g l i s h |   The site in English



Az egyensúlyt kereső városrehabilitációs modell (Kőbánya-Ligettelkek)

(Építővilág 2000/3. szám kivonat)

- 2. oldal -


  Egyensúlykeresés - a "Tervszerű Támogatott Területfejlesztés" modellje

Az elmúlt tíz év próbálkozásaiból, kudarcainkból és sikereinkből okulva ma Kőbányán egy olyan városrehabilitációs modellt alkalmazunk, mely a megváltozott gazdasági, politikai, tulajdoni viszonyoknak megfelelően keresi a viszonylagos vagy végleges egyensúlyi állapotot.

  Mit értünk ez alatt?

Leegyszerűsítve a városrehabilitációban érdekelt csoportokat, szereplőket, ezek a következők:
- a túlnyomó és meghatározó többséget képviselő társasházi és magánlakás-tulajdonosok (fővárosi átlagban 75-85%),
- az önkormányzati-közigazgatási állami szférába tartozó szereplők,
- ingatlanfejlesztők, beruházók, befektetők.

Az a véleményünk, hogy tervszerű támogatott városfejlesztés csak olyan esetekben hozható létre, amikor a városfejlesztést irányító önkormányzat előre kidolgozott, tiszta, minden részletében meghatározott városfejlesztési stratégia alapján meghozza azokat az intézkedéseket és biztosítja azokat az eszközöket, amelyek az irányított városfejlesztés elengedhetetlen kellékei. A szabályozási tervnek mint a városfejlesztés egyik legfontosabb meghatározó eszközének, következetes végrehajtása lehetővé teszi azt, hogya közigazgatási érdekek érvényesülése mellett a városrész fejlesztése a terület mindenkori adottságaihoz igazítva, irányított módon történjék. Természetesen nem kis feladat az egyensúly és a koordináció létrehozása a különböző érdekeltségű tulajdonosok és szereplők között.

A társasházak felújítását a Városrehabilitációs Programmenedzser Iroda (RPM Iroda) kiemelten kezeli a rehabilitációs akcióterületeken. Az RPM Iroda munkatársainak az a feladata, hogy a társasházi közös képviselők, illetve a társasházi tulajdonosok közvetlen megkereséséveI minél nagyobb tömegben ismertessék a terület felújítási programját és elősegítsék a társasházak minél szélesebb körű bevonását a tervezett és támogatott városfelújításba. Az előre kidolgozott stratégia alapján előnyt élveznek azok a társasházak, amelyek a fejlesztési területen az akcióterületen belüli ütemezett felújítási programokhoz közvetlenül vagy közvetett módon kapcsolódnak.

Az ilyen kiemelt területeken együtt kezeljük a társasházak felújítását az önkormányzati épületfelújítással-fejlesztéssel, illetve a befektetöi alapon szervezett ingatlanfejlesztésekkel.

Az egyensúlyteremtés gondolata arra épül, hogy csak ott jöhet létre egészséges, a közigazgatási elvárásoknak is megfelelő városrészfejlesztés, ahol a magán- és társasházi tulajdonban található épületek felújítása, valamint a közpénzekből történő önkormányzati épületek felújítása (szociális bérlakások vagy piacra történő értékesítés céljából), illetve a befektetők által finanszírozott ingatlanfejlesztések összhangban, egyensúlyban vannak. Ily módon kiküszöbölhető, hogy olyan üzletközpontok épüljenek történelmi városrészekben, melyek idegen testként funkcionálnak és szerteágazó hatásukat nem a történelmi város szerkezetnek vagy a lakossági-közigazgatási elvárásoknak megfelelően fejtik ki.

Elkerülhető az is, hogy az önkormányzati pénzek felhasználása olyan épületek felújításánál történjék, melyek környezetében a társasházi épületek továbbra is lepusztult állapotban maradnak, és az ilyen önkormányzati ráfordítás nem hozza meg a kívánt hatékonyságot.

Sajnos számos példát említhetnénk a Fővárosban, ahol a kerületi önkormányzat felújított mesterséges szigeteket hozott létre egy szlömösödő, minden szempontból degradá1ódó városi környezetben.

A dicséretes segítő szándék ellenére ma már jól érzékelhető: ezekben a városrészekben az, hogy az önkormányzati költségvetési pénzek felhasználása a megfelelő stratégia hiányában nem hozta meg a kívánt eredményt. A szlömösödés már kiterjed az újonnan épített lakókörnyezetre is.

Az "egyensúly" hiánya kimutatható úgy műszaki-gazdasági, mint társadalmi vetületeiben. Természetesen pozitív példával is szolgálhatunk, de ezeknek a száma jóval kevesebb. A Ferenc tér és környékén tapasztalt látványos és kitűnően szervezett városrekonstrukció megismételhetetlen, aminek elsődleges oka az, hogy az önkormányzatok eladták a tulajdonukban álló bérlakásokat a bérlőknek. Ugyanakkor a "ferencvárosi modell" valójában nem a fenti komplex módon kezeli az önkormányzati bérházak, a társasházak és a kapcsolódó területek felújítási problematikáját. Az egyensúlyt kereső modell alkalmazásával elkerülhető az is, hogy a "városrehabilitáció" tömbök vagy kerületrészek tömeges visszabontását eredményezze.

Előző oldal     Tovább

(c) MaHill Consulting Engineering Ltd.
2003.